A napokban lelkesen kerestettem, kutattam, hogy miből is álljon az étrendem. Már napok óta odafigyelek arra, hogy mikor eszem és persze arra is, hogy mit. Már is így is vannak látványos eredményeim, amiről majd csak holnap, de most jön az a szakasz, ami majd igazán felpörgeti a dolgokat. 

Ami meglepett és ami miatt klaviatúrát ragadtam az pedig nem más, mint hogy sokkolt az, amit a boltokban tapasztaltam. Azt tudtam persze, hogy nem éppen az egészséges táplálkozás nagykövetei a kész és félkész ételek, de az meglepett, hogy az alapanyagok is telis-tele vannak olyan dolgokkal, amit józan paraszti ésszel nem tudok felfogni, hogy mit is keresnek benne. Mondok egy példát. A fűszerkeverékek tele vannak cukorral. Korábban a só volt az egyik meghatározó ezekben, de az, hogy CUKOR van benne az meglepett. Kicsit úgy éreztem magam, mint egy kafkai novella főszereplője. Majd a Truman showban szereplője lennék. Körbenéztem, de nem voltak kamerák sehol. (Még biztonsági kamerák sem, vagy legalábbis én nem vettem észre a Nagytestvért.) Gondoltam átmegyek a felvágottakhoz, sonkákhoz, szalámikhoz, hogy egy kicsit megnyugodjak. Ekkor ért az újabb sokk. A sonkák egyik összetevője a CUKOR. Majd a kolbászok, szalámik összetevőjénél is szerepelt a CUKOR szócska. Ekkor elgondolkoztam. Amikor gyerekkoromban mi kevertük a töltenivalót a kolbászhoz abba került sok hús, kevés szalonna és az íze miatt fokhagyma, só, bors és persze paprika, ja és ízlés szerint akár kömény is. De CUKOR az nem. Persze biztos megvan az oka, ami miatt cukor kerül ezekben az ételekbe is. De köszönöm szépen ezt kihagynám. Az élelmiszer ezen szelete engem és családom ezen a ponton veszített el. 

Hogy mit is eszek ezek után? A válasz számomra továbbra is egyszerű. Bemegyek a helyi henteshez, aki maga vágja le az állatokat és dolgozza fel és persze az utolérhetetlen háztáji. Ráadásul azzal, hogy az adag csökkent, még az arányaiban drágább alapanyagokra is kevesebbet fogunk elkölteni, mint korábban.