Az elmúlt napok, hetek leginkább a fogyásom körül forgott. Na jó, legalábbis nekem és a környezetemnek. Tudom hogy másokat más izgat, mint mondjuk az államadósság, de az köszöni szépen nélkülem is elvan. Van olyan nagy, hogy nem kell rá vigyáznom.

Ráadásul feltűnt valamit nekem. Lehet, hogy csak azért látok, hallok mindenhol éppen testsúlyukon változtatni akaró embereket, mert az elmém most erre a legnyitottabb. Kicsit úgy érzem magam, mint amikor néhány éve Saab tesztvezetésre mentünk. (Béke poraira. Kár érte, mert csodás autók voltak.) Arra kérdésemre, hogyha tényleg olyan jó ez a kocsi, akkor miért nem veszi senki azt válaszolta a szalon vezetője, hogy figyeljem meg, hogy ahogy kilépek a szalonból minden sarkon egy Saabba fogok ütközni. Igaza lett. De visszakanyarodva a mi kis témánkhoz mindenhol fogyni vágyok tömegével találkozom. Sok sikert nekik is. Ma például egy sráccal beszélgettem, aki elmondta, hogy amikor egy csoki kerül a kezébe, akkor egyetlen dolgot mérlegel. Az pedig nem más, mint hogyha megeszi azt a csokit, akkor menyit kell ahhoz futni, hogy azt a plusz kalóriát ledogozza. Kíváncsian vártam, hogy ezek után mennyi csokit fogyaszt, bár sejtettem a választ. A válasz pedig a következő volt: miután végiggondolom mindig arra jutok, hogy inkább nem eszem csokit, mert az a plusz 20-30 perc futás sokkal rosszabb, mint az a néhány pillanatnyi élvezet, mint amit a csoki nyújtani tud. Zseniális!!! Miért nem találkoztunk mi hamarabb? Ja hogy jól éreztem magam kövéren? Lehet! Bár legyünk őszinték ez inkább csak önámítás volt. Persze be kell hogy valljam, hogy évekig nem láttam magamon a túlsúlyt. Ahogy korábban már írtam le kellett cserélni a teljes ruhatáramat. Oké! Őszinte leszek. Évente le kellett cserélni a ruhatáramat, de valahogy a tükörben nem láttam azt, hogy magamat előtt cipelek egy bálnát. A Fotók és a videó felvételek voltak, amik kezdték felnyitni a szememet. Persze először is itt jól működött az önbecsapás.

Tavaly előtt kezdtem azt érezni, hogy valami nem stimmel. Igen, 2 éve! Nyugi, mindjárt leírom, hogy a döntést miért is csak most hoztam meg. Történt akkor, hogy a fiammal felszaladtam az emeletre és hirtelen azt hittem, hogy légüres térbe jutottam. Nem kaptam levegőt, forgott a szoba velem. Őszinte leszek, megijedtem. Gyorsan meg is kerestünk egy dokit, aki hiteles volt a számunkra. Sikerült is nála időpontot találni. A módszere nagyon tetszett, de a szolgáltatás színvonala hogy is fogalmazzak, hát hagy némi kívánnivalót maga után. Kicsit olyan volt mint sok minden a mi szeretett hazánkban. Az árak magasan verték a nyugati szintet, míg a szolgáltatás talán a harmadik világ országaiban sem felelet volna meg. Mire gondolok? Arra, hogy addig volt kedves, amíg a több tízezer Ft-ot átadtam. Elmondta, hogy igen túlsúlyos vagyok, de majd ő segít. 10 perc alatt elhadarta, hogyan állítsam össze az étrendemet. Majd azt, hogy napi szinten tartsuk a kapcsolatot. Én minden nap elküldtem e-mailben a kért adatokat. (A lényege az egésznek, hogy alacsony szénhidrátbevitel mellett elindul a ketontermelés, ami bontja a zsírt. Arra kell csak figyelni, hogy ne legyen túl magas a ketonszám, mert akkor fogyás helyett raktározás lesz a dolog vége.) Ezek után jó diák módjára elkezdtem csinálni. Az első hét után szólt, hogy most már ne küldjek e-mailt, mert fölösleges. Első csalódás. Hiszen arról volt szó, hogy segítséget kapok. Oké, csinálom nélküle. Megjegyzem 3 hét 16 kg mínusz volt az eredmény. Majd egyszer csak megállt és nem moccant a kis hamis. Mármint a súlyom sem és persze ennek következtében a mérleg sem. Próbáltam utolérni a dokit, hogy akkor most mit is kellene csinálnom. A válasz: nem tudom. Ilyennel még nem találkoztam. Megjegyzem a diéta mellett hetente 5-ször jártam úszni. Néhány nap múlva kaptam új tesztcsíkokat, hogy lehet, hogy azok rosszak. Nem az újak sem mutattak semmit. Erre jött a karok széttárása és a sok sikert kívánok nézés. A legjobb az volt, hogy néhány hét múlva küldött egy e-mailt, hogy ha gondolom, akkor tudok menni hozzá kontrollra. Meglepett. De az igazi meglepetés a levél végén látható összeg volt. Ja,azt mondtam, hogy vállalta, hogyha nem sikerült lefogyni, akkor a befizetett pénzt visszakapom? Tudom, tudom. Fogytam 16 kg-ot. Ne panaszkodjak. Ezek után egyik kedves rokonom megjegyezte, hogy nem baj, mert téged már mindenki kövérnek ismer és hát így is szeretnek. Köszi! Az ilyen rokontól mentsen meg az ég.

A másik nagy próbálkozás tavaly volt. Ez eredményes volt, mert a kitűzött időpontra a kitűzött testsúlycsökkentést sikerült elérni. Nevezetesen a fogadás arról szólt, hogy 12 hét alatt 30 kg-tól szabadulok meg. Lehet, hogy meglep, de sikerült! Sőt! Ha jobban belegondolok, akkor 11 hét alatt fogytam le 32 kg-ot. Mi volt a baj? Most már tudom. Csak az volt a fontos akkor, hogy ledobjam a súlyfölöslegemet. A megtartása már nem annyira. Megjegyzem az olimpia komolyan közrejátszott a súlynövekedésemben. Hiszen kora reggeltől késő estig a közvetítéseket néztük a családdal. Nagyon büszke voltam mindenkire, aki a magyar színeket képviselte. Persze abbamaradt a mozgás és a korábban oly precízen összeállított étrendet felváltotta az ennikénevalamitrendeljünkegypizzát. A mínuszok olyan gyorsan jöttek vissza, mint amilyen gyorsan eltűntek. Ez akkor nagyon rossz volt. De kedvenc könyvemet olvasva a hét elején elgondolkodtam valamin. Mégpedig azon, hogyha minden kudarc magában hordozza a vele egyenértékű siker csíráját, akkor nekem ebből a két kiragadott esetből tanulnom kell. De mit is tanulhatok?

Öt dolgot biztosan:

1. Vállalnom kell a felelősséget és Nekem kell az irányítást a kezemben venni. (Megjegyzem hálás vagyok a dokinak, mert ha akkor sikerül lefogyni, akkor nem kapok annyi támogatást tőletek.) 

2. Tartós eredményt akarjak elérni és ne legyen elég egy pillanatnyi győzelem.

3. Ne egyedül akarjam megváltani a világot, ledobni a túlsúlyomat, hanem csináljam csapatban. Ha tudok, akkor segítek másoknak. Ha mással nem, hát ezzel a bloggal. Nyugi! Nem vagy egyedül!

4. Ne csak megtervezzem, hogy mikor mit fogok csinálni, hanem folyamatosan tartsam kontroll alatt a dolgokat és a felmerülő kihívásokat kezeljen rugalmasan úgy, hogy új kihívásra új megoldással válaszolok.

5. Legyek büszke ezekre a kudarcokra. Mert a legfontosabb győzelmet elértem. Mertem szembenézni magammal és változtatni. Erről Kimi Raikkönen jut eszembe, aki a következőt mondta: "Ha esetleg veszít az ember, hát veszít. Nem lehet mindig nyerni. De mindig jön egy másik verseny amit meg lehet nyerni, és meg is kell!"

Tehát itt a következő verseny. Ezt meg lehet nyerni, és meg is kell nyerni.