Ez a bejegyzés egy kis rövid szösszenet lesz arról, hogy mennyire szórakoztató volt a ma estém.

Mint rendesen ma is elmentem úszni, hogy kiengedjem a fáradt gőzt és felpörgessem a zsírégetést. Ebben még nincs semmi különös. Az igazság az, hogy az egész a szaunában kezdett el érdekes lenni. Hol máshol ugye? Tegnap megtudtam, hogy nekem finn szaunába kell időt töltenem, mert az segít elérni a célomat. Itt megtanultam, hogy a méz a legjobb ellenszere a száraz bőrnek. Ez úgy derült ki, hogy egy úriember bejött egy pálinkás üvegnek látszó tárggyal a szaunába. Nem telt néhány másodpercnél több és elkezdte magára kenni. Ekkor úgy döntöttem egy életem, egy halálom megkérdezem, hogy mit is csinál. Ekkor elmondta, hogy most babaolajjal keni magát, hogy ne száradjon ki, de a méz az igazi, csak az elfogyott otthon. Ezek után erősen ajánlgatta, hogy próbáljam ki én is. A mi bajom lehet elv alapján kipróbáltam. Azóta pihe-puha vagyok. :-)

A másik említésre méltó esemény már a medencében történt. Nem nagyon figyeltem az órát. Én csak úsztam és úsztam. Az tűnt fel, hogy sorra, egymás után kapcsolják le a lámpákat. Amikor már teljesen sötét volt, akkor éreztem, hogy jelezni akarnak valamit. De úgy voltam vele, hogy egyrészt a medencében faltól falig kell úszni, másrészt eltévedni nem tudok és harmadrészt cápa sincs. Így még volt hátra három hossz, amit le is úsztam. Tudom, hogy a mosoly a legrövidebb út két ember között, de amikor adtam le a kulcsot, akkor nem tűnt olyan őszintének. Ezt abból is gondolom, hogy amikor átadtam a kulcsot megjegyezték, hogy a közelben van még másik két uszoda is.