Kövér vagyok, de fogyni akarok

Az elmúlt hetekben nemcsak a táplálkozás, hanem a testmozgás is nagyobb hangsúlyt kapott. Tegnap este volt egy kis időm, hogy visszanézzek az elmúlt időszakra és végiggondoljam, hogy mit csináltam jól és mit csináltam rosszul.

Először azt, hogy mit csináltam jól. Ez az úszás "meghonosítása" volt a mindennapokban. Amellett, hogy kellően megmozgat a mindennapos feszültséget is istenien oldja. Miért is nem jártam én korábban úszni? Na mindegy. Most már járok és ez a lényeg. Sikerült úgy alakítani, hogy hetente 6-szor elmegyek. Ebből 3 alkalom egy laza 30-35 perces úszkálás, míg 3 alkalommal egy 65-70 perces intenzív úszás van porondon. Az első teljes hét után olyan jól érzem magam, mint már évek óta nem.

Akkor most jöjjön a feketeleves. Egy példa a rosszul csinálásból. Az eddigi eredményeim jelentős részét annak köszönhetem, hogy jó előre megtervezett, végiggondolt, brutálisan alacsony szénhidráttartalmú ételeket ettem. Rájöttem, hogy erre jobban oda kell majd figyelnem. Hogy miért? Mert a mélypont az előző héten volt. Annyira, de annyira fogyni akartam, hogy nem tartottam be néhány szabályt. Tudtam, hogy kedden a kisfiamnak születésnapja lesz és hát nem mondhatom azt, hogy a tortából nem eszem. Ezzel nem is lett volna semmi gond. Ráadásul a torta olyan recept alapján készült, ami mentes a liszttől és a cukortól is. (Isteni lett egyébként.) De a plusz szénhidrátot nem mozgással akartam kompenzálni, hanem az előre eltervezett és pengeélen táncoló étkezésekkel. A hatása akkor ott, egyből nem tűnt. Így jó egy hét múlva visszanézve észrevehető a hatása, az eredménye. Utólag azt mondom, hogy olyan élmény volt, mintha víz alatt lettem volna. Bizonyos dolgok tompák voltak, a hangok pedig elmosódtak. Furcsa érzés volt. Kicsit olyan, mintha megszűnt volna a tudatom és csak a tudatalattim maradt volna és az kontroll nélkül garázdálkodott mindig, minden körülmények között. Ennek köszönhetően finoman fogalmazva is hisztis voltam, de a csütörtöki mélyponton sokkal inkább sértő, bántó és elviselhetetlen. Még szerencse, hogy egy kiadós séta után úgy elfáradtam, hogy kitisztult a fejem. Hát először nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek az elmúlt néhány órán. Megmondom őszintén egy kicsit meg is ijedtem és remélem, hogy nem okoztam helyrehozhatatlan károkat.

De ebből is lehetett tanulni. Ekkor tanultam meg, hogy ne csak megtervezzem előre azt, hogy mikor és mit eszem, hanem tartsam is azt be, mert komoly károkat okozhatok magamnak. Azt is, hogy persze egészségtelen a túlsúlyom és le kell fogynom, hogy példát mutassak a fiamnak, de nem olyan áron, hogy egy 9 láb mély gödör mellett kelljen kérdezgetnie másoktól, hogy apa miért csinált ilyen hülyeséget. Így most keresek egy orvost, mert a súlyomat és a körméretemet simán meg tudom mérni, de diagnózist nem tudok felállítani. Így megtanultam azt is, hogy pihenni is kell és a testem minden apró jelére, rezdülésére figyelni, hogy még időben megelőzzek egy újabb krízist.

De most jó! Az egyensúlyba tett mozgásnak, étkezésnek, a megfelelő mennyiségű víznek (és teának) és persze pihenésnek köszönhetően köszönöm szépen jól vagyok!!!!