Csodaszép reggelt mindenkinek! Ha Te is azért keltél fel reggel 5-kor, hogy mozogj, akkor gondolom a borús reggel ellenére Te is úgy ragyogsz, ahogy én. :-) Persze, ha őszinte akarok lenni, és hát miért ne lennék az, akkor amikor csörgött az ébresztő először nem tudtam azt sem, hogy hol vagyok. A második gondolatom az volt, hogy biztos a feleségemnek csörög én pedig még durmolhatok. De nem, mert én volt az a szerencsés, aki korán kelhetet. Ha ismersz, akkor tudod, hogy sok mindenért rajongok, de a koránkelés nem tartozik ezek közé.
De nem csináltam mást, mint levittem a lovamat a vízhez. (Tudod a végigcsinálási stratégiám egyik eleme.) Először végiggondoltam, hogy egyáltalán hol is vagyok. Abba nem mentem bele, hogy én ki is vagyok, mert hosssssszúúúúúúú évek filozófiatanulása után sem biztos, hogy erre az egyszerű kérdésre tudom a választ. De arra igen, hogy MIT IS AKAROK VALÓJÁBAN? Tehát eldöntöttem, hogy akkor én most először felülök. Megtettem. Ez volt a legnehezebb, mint az később kiderült. Majd elindultam le az emeletről. Komolyan koncentrálnom kellett, hogy egyik láb után jöjjön a másik és mivel ezt elég sokszor megtettem hipp-hopp, bár Vuk nem jött én lent is voltam a nappaliban. Gyorsan kerestem egy kis motiváló zenét, ami segített abban, hogy legyen erőm elővenni a súlyzókat. Eldöntöttem, hogy ez nem jelenti azt, hogy súlyozni is fogok, csak azt, hogy előveszem. Megtörtént. De ha már ott volt a szoba közepén és az edzéstervet már tegnap kikészítettem, akkor nézzük meg, hogy mi is az első feladat. Elég ha azt megcsinálom, a többit majd meglátjuk. De az első után jött a második, majd a harmadik és így tovább. A lényeg, hogy VÉGIGCSINÁLTAM. Levittem a lovat a folyóhoz és az ivott magától. Juhé! Működik! :-)
Hogy milyen volt a mai reggelem? Máskor a hagyjálmárbékénmertkülönbenleharaponafejed hangulatban vagyok. Ráadásul hétfőn különösen veszélyes, mert Űrmogyoró Kapitányt én viszem oviba és sietni kell, mert reggel van hittan is, így korábban kell indulni. De ma más volt. Sokkal jobb. A felségem reggeli kávéját bekészítettem és amikor felkélt, akkor együtt megittuk, majd gyors reggeli készülődés és rohanás nélküli megérkezés az oviba. Ja, és nem dicsekvésből mondom, de nagyon feltűnt, hogy csak mi ketten mosolygunk reggel a gyerkőccel. Én azért, mert olyan könnyűnek éreztem magamat a lustaságom feletti győzelmem miatt és Űrmogyoró Kapitány, amiért apa reggel boldog és még arra is volt időnk, hogy egy kicsit játszunk a dinókkal. Ha másért nem, az ő mosolygós szempárjáért megérte felkelni és mozogni!!!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.