Kövér vagyok, de fogyni akarok

Hat hónapja kezdtem el ezt a blogot írni. Azt gondoltam, hogy izgalmas évem lesz telis tele kihívásokkal és nem lesz más dolgom, mint reggeltől estig a fogyásomra koncentrálni. Hát tévedtem.

Hat hónap alatt fenekestől felfordult az én kicsiny világom. Egyik napról a másikra olyan változásokon mentem keresztül, amiről soha nem gondoltam volna. Ami igaz volt egyik héten, az már nem volt igaz a másikon, sőt a harmadik annak az ellenkezője volt még inkább igaz. Tehát nem unatkoztam. Szeretem a változást. Erősebb lettem tőle. Mostanra egy kicsit lelassultak az események, de azért nem unatkozom. Hiszen úgy felbolydult a mi kis életünk, amire korábban nem is gondoltam. Volt ebben minden. Ha valaki szappanoperát akar írni, akkor segítek, adok neki témát úgy 358 részre. Hiszen volt itt minden: cégindítás, válás, kibékülés, kikötőre néző luxuslakás és persze kifizetetlen számlák, nagy ígéretek és még nagyobb pofára esések, barátságok és ellenségek és persze az elmaradhatatlan új emberek. Tehát nem unatkoztam.

Hat hónappal ezelőtt rám az élj a mának felfogás volt az igaz. Mindent akartam most és azonnal. Nem vártam semmire és senkire. Ha nem kaptam meg egyből, akkor nem is érdekelt. Ezt láttam magam körül mindenhol. Hiszen a Carpe diem életérzést már a magyar órákon belénk ültették, hiszen a nagy Horatius gondolatait oly romantikusan tálaltam, hogy nem is tudtunk mást elképzelni. De nem kell addig elmenni. Kapcsold be a tévét, beszélgess a barátaiddal. Tudni fogod, hogy én itt mire gondolok. Néhány hete viszont megváltozott ez a világkép. Annyira rohantam, hogy nem volt időm semmire és senkire, de még magamra sem. Ekkor gondolkozni kezdtem, aminek következtében átértékeltem mindent. Nem arra haladtam, amerre haladni akartam. Már nem a mának élek azóta, hanem a pillanatnak, a mostnak. Élvezem az élet apró örömeit és élvezem azt, hogy élek. Nem foglalkozom a tegnap hibáival. Elengedtem őket. Nem vádlom magam a rossz és hibás döntéseimért, hogy miért ettem évekig gyorskaját és miért a fasírt volt a kedvenc süteményem. Vállalom a következményeket, de ezzel együtt túlléptem rajtuk. De ami ugyan ilyen fontos az az, hogy nem emésztem magam azon, hogy mi lesz holnap. Nem görcsölök azon, hogy vajon mi fog történni. Ne érts félre tudom azt is, hogy honnan jöttem és azt is, hogy hová tartok. De akkor akarok átmenni a folyón, amikor odaértem. Na itt jutottunk el oda, hogy le akarok fogyni. Továbbra is. Fogalmazzunk úgy, hogy kipróbáltam néhány olyan módszert, ami nem segített a cél elérésben. De hát a villanykörtét Edisonnak sem egyből sikerült felfedeznie.

Hat hónappal ezelőtt eldöntöttem azt is, hogy edzeni fogok járni. Először úszni jártam és legutóbb pedig személyi edző segítségével szabadultam meg a fölös kilóktól. (Imádom Balkovics Bogit!!! Zseniálisan csinálja, mindenkinek csak ajánlani tudom.) Persze sikerült megsérülnöm és most van egy kis szünet, de megint megyek. Már csak azért is, mert KINESIS-fallal imádtam edzeni. Mókás és hatásos volt és annyi, de annyi edzésformát ki akarok még próbálni. Ráadásul bár sokan mondták, hogy ésszel csináljak dolgokat persze, hogy nem fogadtam meg és hát a szerverem központi egysége egy kis szünet beiktatását követelte néhány hete.

Hat hónappal ezelőtt nem gondoltam volna, hogy ennyi ember fogja követni azokat a lépéseket, melyet januárban remegő lábakkal tettem meg. Köszönöm nektek azt a rengeteg támogatást és érdeklődést, hogy hogyan is állok. Imádlak titeket.

Hat hónappal ezelőtt, amikor elkezdtem egy mélyen depressziós fickó voltam, akinek az élete romokban hevert és nem volt olyan területe az életének, amelyre büszke lehettem volna, ami kerek lenne. Ekkor voltam 165 kg. Azóta sok minden történt. Persze vannak olyan dolgok, amin dolgozni kell, hogy kerek legyen. De most már tudom, hogy miért érdemes harcolni és mivel nem kell foglalkozni. Most jó. Ekkora el akartam érni, hogy 110-120 kg között legyen a testsúlyom. Ez nem sikerült. MÉG! De nem vádlom emiatt magam, hanem tudom, hogyan és mit kell másképpen csinálni, hogy elérjem a célomat. Megyek előre és csinálom tovább, amit kell.

Ja és ígérem, hogy nem kell hat hónapot várni a következő bejegyzésre….