Eltelt egy hónap! Húúúúúúúúúúúú, de gyorsan elment. Itt a számadás ideje. De mielőtt a puszta tényeket képernyőre vetném gyorsan végigmegyek azon, hogy mit is csináltam. Nem, nem azért, hogy magamat fényezzem, és nem is azért, hogy az időt húzzam.
Tehát mi is történt velem 2013. januárjában? Elsején végre leültem és végiggondoltam, hogy mit is akarok valójában. Már hetek óta gondolkodtam, hogy mit kellene csinálni. Valami nagyon nem stimmelt. A legnehezebb a szembenézés volt. Az, hogy én vagyok a hibás a mostani helyzetért. Azok az önámítások, hogy én azért hízok, mert ránéztem egy szendicsre és feljött 5 kg több volt önámítás. Bár az igaz, hogy ránéztem. Ezzel még nem lett volna gond. Meg is ettem őket. Visszagondolva volt olyan nap, amikor 18000 kcal volt a napi átlagom. Nem elírás volt.
A második lépés az volt, hogy eldöntöttem, hogy hová akarok eljutni. Azt tudtam már, hogy hol vagyok. Persze kitűzhettem volna valami kisebb célt. Mondjuk mínusz 15 kg vagy mondjuk 30, de azzal nem érném el azt, amit el akarok érni. Azt, hogy végre megszabaduljak a zsírpáránktól, a fodrocskáktól és még sorolhatnám. Így megszületett a 75 kg-os testsúly iránt érzett égő vágy.
A harmadik lépés az volt, hogy nyilvánosság elé léptem. Most kérdezheted, hogy hééééé, nem hagytál ki valamit? Nem, nem hagytam. Mert előbb akartam elmondani, hogy mire készülök, mint részletesen megtervezni az oda vezető utat. Az ok megvolt. A hogyan innentől már csak mellékes. Az bármikor változhat. Tehát elindul a blog és voltak bejegyzések és persze meg is osztottam közösségi oldalakon. Őszinte leszek! Imádtam a bejegyzéseket és a hozzászólásokat. A leginkább a féltő, lebeszélő, a kudarcra felkészítő mondatok voltak leginkább ösztönzőek rám? Miért? Mert mindig dacos gyerek voltam. Egy példa: a gimiben minden tanár arról beszélt, hogy fölösleges fősulira vagy egyetemre mennem, mert még csak fel sem fognak venni. Ez volt az ő paradigmájuk. Hogy érdekelt? Dehogy! Nemhogy felvettek, de ha már ezzel foglalkoztam csináltam gyorsan két diplomát biztos, ami biztos alapon.
A negyedik volt az étrend és a testmozgás megtervezése. Az első néhány nap után már könnyen ment. Nagyon fontos, hogy előre legyen meghatározva, hogy mit eszel másnap. Miért? Részben, mert ez az egyfajta állandóságot, egyfajta biztonságot és akkor még nem is beszültünk arról, amikor berontunk egy étterembe, menzára, büfébe délben, hogy úúúúúúú enni kéne valamit. Persze eldöntöd, amikor elindulsz, hogy kicsi menü, semmi süti az összeállítás. Mikor ott vagy viszont máris rendelet a Jókai Babgulyást és a szarvas pörköltöt egy kis túrós csuszával (Hogy én ezeket mennyire szeretem) és akkor már ne maradjon le egy szelet süti se. :-) Tehát jobb az, ha előre tervezünk.
Az ötödik volt a legnehezebb. Egy olyan okot találni, ami miatt végigcsinálom. Mi lehet az az ok, ami megmozgat? Minek az elvesztése, hiánya okozná a legnagyobb fájdalmat. Nem tudom, hogy Te hogy vagy ezzel, de nekem a fiam a legfontosabb. Éppen ezért kapcsolódik hozzá a választásom. Ha együtt vagyunk, akkor rendszeresen megöleljük egymást. Ez nekünk lételemünk. Olyan mint a levegő. Nem lehet nélküle élni.
Éppen ezért örömmel jelentem be a kétkedőknek és még nagyobb örömmel a támogatóknak a következő eredményeket:
A sorrend: január elején, január végén, majd vastaggal a különbség.
mellkas: 134 cm, most 127 cm, a különbség: - 7 cm
has: 149 cm, most 140 cm, a különbség: -9 cm
derék: 128 cm, most 123 cm, a különbség: -5 cm
csípő: 138 cm, most 133 cm, a különbség: -5 cm
comb: 82 cm (jobb lábamon mértem), most 78 cm, a különbség: -4 cm
felkar: 45 cm (szintén jobboldalon), most 43 cm, a különbség -2 cm
és a súly: 165 kg, most 153 kg, a különbség: -12 kg
Hááát! ez jobb, mint amire számítottam. Leginkább a hasam körméretcsökkenésének örülök! :-) Köszönöm mindenkinek a támogatást!
Így most nincs más dolgom, mint megyek és megölelem Űrmogyoró Kapitányt!!!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.