Kövér vagyok, de fogyni akarok

Amikor belefogtam az életem, a testsúlyom teljes megváltoztatásába, akkor sok mindenre gondoltam és azt gondolom, hogy ezek közül sok mindenre fel is készültem.

Hogy mire gondolok? Mondjuk olyan egyszerű dolgokra, hogy a házban található összes csoki, chips és egyéb, a célom elérését nem segítő, egyébként különös módon zacskóba csomagolt dolgokat eltűntetem. De ugyan ez igaz, a fagyasztó mélyén lapuló pizzára vagy a rendelését segítő papírra a hűtőn, a számra a telefonra. Ami kicsit nehezebb ment az, hogy megértessem a nagyszülőkkel, hogy tudom, hogy a gyereknek akarnak kedveskedni a zsákszámnyi gumicukor-ropi-Kindertojás (húúú, ez most reklám volt?) szentháromsággal, de az esetek jelentős részében ezeket nem a gyerek eszi meg. Bocsi. Megeszi, ami kell neki, a többire lecsapnak a szülei. Megjegyzem, hogy bár a családban a gyerek az, aki tökéletes BMI-vel, erőnléttel rendelkezik a másik ok, amiért inkább dinoszauruszt hozzanak az, hogy ez így is maradjon.

 De volt olyan, amire egyáltalán nem gondoltam. Íme egy egyszerű példa. Gyanútlanul elindultam, hogy megtankolom az autót. Igen tudom, nem egy környezettudatos hozzáállás, de egy kicsi településen élünk, de annyira nem kicsi, hogy mondjuk a gyerekkel gyalog menjünk oviba. Tömegközlekedés pedig nincs. Így marad a kocsi. De a probléma most nem is az, hogy marad-e tiszta levegő a gyerekeink gyerekének gyerekeinek, hanem az, hogy tankolás után, mint aki jól végezte a dolgát beálltam a sorba. Ebbe persze nincs még semmi szokatlan. Ezt más is csinálja. Megjegyzem, ha tankolás után nem állsz be a sorba, akkor azt a BTK ha jól tudom nem egy pacsival díjazza. Történt tehát, hogy sokan voltak előttem. Figyeltem, hogy mi történik. Unott leányzó mondja az összeget, elveszi és várja következő emberkét. Egy-két embernek ajánl, elmondja, hogy milyen jó is a kávéjuk. Majd meglátott engem. Felcsillant a szeme. Először azt hittem ismer valahonnan, de amikor odaléptem egyből kiderült, hogy miért. Nem akarok túlzásokba esni, de több időt töltött el azzal, hogy ajánlja az akciós csokikákat (ettől a szótól eleve kiver a víz), a frissen sült pékárujukat és ja mondtam, hogy az AKCIÓS CSOKIKÁT, mint előttem 10 ember kiszolgálásával. Az elején még mosolyogtam. Majd ez a mosoly megfagyott az arcomon. Először szimplán bután, majd dühösen néztem. Értem én, hogy a benzinkút is olyan már mint a Posta. Van ott is minden, mint a búcsúban. A kérdésemre, hogy csak azért, mert jelentős túlsúllyal rendelkezem miért gondolja, hogy csokit akarok venni még ő sértődik meg. Tudom én, hogy ezt kell csinálniuk, de akkor vagy mondja el mindenkinek vagy senkinek. Gondolom mindenki kitalálta, hogy természetesen csak a benzint fizettem ki.

Hogy ezek után megyek-e oda tankolni. Nem! Egyrészt azért nem, mert sértőnek találtam azt, ahogy és amit mondott a csaj. (Figyelj! Ajánlok Neked akciós csokikát! Biztos tetszeni fog, mert látom rajtad, hogy napi néhányat biztosan megeszel...) Hanem azért is, hogy elkerüljem a kísértést. Így ha valaki mondjuk egy benzinkúton akar összefutni velem, akkor ne a kagyló emblémásba keressen.

Amikor belefogtam az életem, a testsúlyom teljes megváltoztatásába, akkor sok mindenre gondoltam és azt gondolom, hogy ezek közül sok mindenre fel is készültem. Hogy mire gondolok? Mondjuk olyan egyszerű dolgokra, hogy a házban található összes csoki, chips és egyéb, a célom elérését nem segítő, egyébként különös módon zacskóba csomagolt dolgokat eltűntetem. De ugyan ez igaz, a fagyasztó mélyén lapuló pizzára vagy a rendelését segítő papírra a hűtőn, a számra a telefonra. Ami kicsit nehezebb ment az, hogy megértessem a nagyszülőkkel, hogy tudom, hogy a gyereknek akarnak kedveskedni a zsákszámnyi gumicukor-ropi-Kindertojás (húúú, ez most reklám volt?) szentháromsággal, de az esetek jelentős részében ezeket nem a gyerek eszi meg. Bocsi. Megeszi, ami kell neki, a többire lecsapnak a szülei. Megjegyzem, hogy bár a családban a gyerek az, aki tökéletes BMI-vel, erőnléttel rendelkezik a másik ok, amiért inkább dinoszauruszt hozzanak az, hogy ez így is maradjon.

De volt olyan, amire egyáltalán nem gondoltam. Íme egy egyszerű példa. Gyanútlanul elindultam, hogy megtankolom az autót. Igen tudom, nem egy környezettudatos hozzáállás, de egy kicsi településen élünk, de annyira nem kicsi, hogy mondjuk a gyerekkel gyalog menjünk oviba. Tömegközlekedés pedig nincs. Így marad a kocsi. De a probléma most nem is az, hogy marad-e tiszta levegő a gyerekeink gyerekének gyerekeinek, hanem az, hogy tankolás után, mint aki jól végezte a dolgát beálltam a sorba. Ebbe persze nincs még semmi szokatlan. Ezt más is csinálja. Megjegyzem, ha tankolás után nem állsz be a sorba, akkor azt a BTK ha jól tudom nem egy pacsival díjazza. Történt tehát, hogy sokan voltak előttem. Figyeltem, hogy mi történik. Unott leányzó mondja az összeget, elveszi és várja következő emberkét. Egy-két embernek ajánl, elmondja, hogy milyen jó is a kávéjuk. Majd meglátott engem. Felcsillant a szeme. Először azt hittem ismer valahonnan, de amikor odaléptem egyből kiderült, hogy miért. Nem akarok túlzásokba esni, de több időt töltött el azzal, hogy ajánlja az akciós csokikákat (ettől a szótól eleve kiver a víz), a frissen sült pékárujukat és ja mondtam, hogy az AKCIÓS CSOKIKÁT, mint előttem 10 ember kiszolgálásával. Az elején még mosolyogtam. Majd ez a mosoly megfagyott az arcomon. Először szimplán bután, majd dühösen néztem. Értem én, hogy a benzinkút is olyan már mint a Posta. Van ott is minden, mint a búcsúban. A kérdésemre, hogy csak azért, mert jelentős túlsúllyal rendelkezem miért gondolja, hogy csokit akarok venni még ő sértődik meg. Tudom én, hogy ezt kell csinálniuk, de akkor vagy mondja el mindenkinek vagy senkinek. Gondolom mindenki kitalálta, hogy természetesen csak a benzint fizettem ki.

Hogy ezek után megyek-e oda tankolni. Nem! Egyrészt azért nem, mert sértőnek találtam azt, ahogy és amit mondott a csaj. (Figyelj! Ajánlok Neked akciós csokikát! Biztos tetszeni fog, mert látom rajtad, hogy napi néhányat biztosan megeszel...) Hanem azért is, hogy elkerüljem a kísértést. Így ha valaki mondjuk egy benzinkúton akar összefutni velem, akkor ne a kagyló emblémásba keressen.