Kövér vagyok, de fogyni akarok

Először is nagyon örülök, hogy olvassátok a blogomat és külön köszönöm azt a sok támogatást, amit kaptam tőletek! Valami fenomenális érzés volt olvasni azt a sok "Veled vagyunk!" vagy éppen "Hajrá, meg tudod csinálni" megjegyzést amit kaptam, miután Facebookra is kikerült a blog. Ami külön jól esett azok a privát üzenetek akár levélben vagy sms-ben is. Ez rengeteg erőt adott és fog adni a későbbiekben is. 

De a kedvenc bejegyzésem, megjegyzésem mégsem ezek voltak. Egyet emelnék ki, hogy ezen keresztül is leírjam, talán kicsit magamat ismételve, hogy mire is vállalkoztam, mit is csinálok! Fontos! Ez a bejegyzés nem azért pattant ki a fejemből, hogy megbántsam vele azt, aki felvetette a kérdést, hanem rávilágítsak az evés problémakörére. 

Hiszen mi is a legfontosabb kérdés most? Diéta vagy nem diéta? Vagy a nagy klasszikusra hajazva Enni vagy nem enni? Vagy egyáltalán mit is enni, ha enni? Történt, hogy megkérdezték, hogy mi lesz most így a disznóvágással, amit családilag terveztünk a jövő hétre. Amikor eldöntöttem, hogy akkor 2013. lesz az az év, amikor végleg megszabadulok a rajtam lévő 90 (!) kg súlyfeleslegtől, akkor eldöntöttem, hogy a korábban próbált, sokak által most is ajánlott módszereket nem fogom használni. Kövérsrác vagyok, aki megtanulta, hogy a korábbi kudarcokból hogyan fog sikert elérni. Tudom azt, hogy 3 dolgot NEM AKAROK CSINÁLNI: Az első, hogy nem akarok éhezni. A második, hogy nem vonok meg magamtól semmi olyat, amire nagyon vágyok. A harmadik, hogy nem fogok megállni, legyen ez bármilyen nehéz is. Így tehát naponta HATSZOR eszem. Igaz ilyenkor mindig keveset és előre megtervezett módon. Hétfőn kezdtem a saját módszerem szerint táplálkozni és most szombat van. Eddig egy pillanatig sem voltam éhes. A második pont kapcsán sokak szeme előtt megjelenik a csoki, chips, üdítő szentháromság (emiatt kijelentés miatt lehet, hogy Pokolra kerülök?) képe, a nassolás réme. Ezzel szerencsém van, mert az elhízásomat sem ezek okozták. Sokkal inkább a pizza, hamburger, lángos volt a ludas. Illetve én, hogy sokat ettem belőlük. Erre vonatkozóan az a szabály, hogy amit a korábbi diétáknál, fogyókúráknál elkövettem, hogy amikor megkívántam ezeket, akkor egyszerűen nem ettem. Majd jött a tripla büntetés. Hiszen egyrészt szenvedtem, mert nem ettem ezeket. Másrészt szenvedtem, mert miután ettem olyan lelkiismeret furdalásom lett, ami mindig mély depresszióba csapott át. Majd jött a sok, hogy ezzel kivégeztem az azt megelőző akár több hetes diétát, életmódváltást. Így hát eldöntöttem, hogy kéthetente, ha nagyon hiányzik valaminek az íze, akkor eszem olyat. Persze ezt is előre eltervezve, és a mennyiséget szigorúan beszabályozva. Ja és extra testmozgás a fizetség érte. Míg a feladás elkerüléséhez egy végigcsinálási stratégiát dolgoztam ki és vannak segítőim, akik segítenek ezt be is tartani.

Hogy mi kerül elém a tányérra? A válasz egyszerű. Olyan alapanyagokból készült ételek, amik kevés zsírt és kevés szénhidrátot, főleg mesterséges szénhidrát, mint mondjuk cukor, liszt tartalmaz. Így tehát egy disznóvágáson és annak eredményeként a hűtőbe, fagyasztóba kerülő finomságok kiválóan beilleszthetőek az életmódváltásba, diétába. Egy dologra kell nagyon odafigyelni, hogy az előkerülő kenyeret és más hasonló étkeket kerüljem el, de jó messzire. Hiszen ez is csak olyan lesz, mint egy átlagos vendégség, csak itt egy disznó életét és vérét fogja adni, hogy nekünk jó legyen. Tudom, hogy sikerülni fog ezeket elkerülni.